Dead Island: Riptide teszt

A 2011-ben kijött Dead Island igazi csemege volt az akció és legfőképpen a zombis játékok kedvelőinek számára, ((hiszen egy még nem látott részletességgel lehetett kedvenc harapdáló barátainkat végleg a túlvilágra küldeni.)) Aztán –ahogyan az lenni szokott a ((Techland)) és a kiadó is úgy gondolta, hogy húzzunk le még egy bőrt túlélőink kalandjairól, így egyenes út vezetett a folytatásához.

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Túlélő négyesünk végre megmenekül Banoi szigetéről (hála a hadseregnek), de rövidke boldogságuk újra rémálommá válik, hiszen a gyors mentőakció után jön a kötelező karantén, aztán egy durva viharnak köszönhetően hajótörést szenvednek Palanai szigetein, cseberből-vederbe ugye. Így a cseppet sem szerencsés főhőseinknek újra kiutat kell találniuk ebből a pokoli paradicsomból.

A játék elején kiválaszthatjuk a számunkra legszimpatikusabb karaktert: Sam B, Logan Carter, John Morgan, Xian Mei vagy Purna-t. A szemfülesek észrevehetnek egy új nevet (J. Morgan), akinek erőssége az un. hand-to-hand combat, vagyis a kézitusa lesz. A Riptide itt felajánl még egy lehetőséget, miszerint importálhatjuk is az előző részben már elkezdett karaktert/karaktereket, ami azt jelenti, hogy minden skill-t, vagyis képességet, illetve magát a szintünket is áthozhatjuk (az achievement/trófea vadászoknak ez különösen ajánlott). A játékmenet szinten ugyan olyan, mint az előző részé volt. Legyilkoljuk az elénk kerülő fertőzötteket, átkutatunk tüzetesen mindent a jobb fegyverek reményében és megpróbáljuk megmenti az utunk során segítségre szorult túlélőket. Fontos szerepet kapnak a mellékküldetések, hiszen ezek teljesítése elengedhetetlen feltétele a látványos fejlődés érdekében, illetve így könnyebben megtudjuk csinálni a fő sztorira fókuszáló küldetéseket. No nem kell megijedni, nem fogjuk tág pupillával és kiszáradt szemmel bámulni a TV-t a grandiózus sztori vezetés miatt, e téren (se) erőltették meg nagyon magukat a készítők... Persze az elődöt sem az Oscar- díjas forgatókönyv miatt szerettük, hanem azért, mert újat tudott mutatni a már akkor is lerágott „apokalipszis van és túl kell élnünk" műfajban. És itt a fő gond a Riptide-al, mert erre bizony képtelen. Hogy ez várható volt, avagy sem az most részletkérdés, de úgy tűnik, hogy ez a szűk két év nem volt elég, hogy belecsempésszenek valami forradalmit az amúgy meg hálás témába.

Ha már a játékmenetnél tartunk, akkor meg kell említeni, hogy egy kevéske pluszt raktak bele a készítők. A legnagyobb kétség kívül a horda megjelenése. Általában ilyenkor egy területet vagy komplexumot kell megvédenünk a rothadó delikvensektől, természetesen ilyenkor rendelkezésünkre fog állni egy-két segédeszköz. Az első és egyben leghaszontalanabb a kerítés lesz, amit kb. 5-6 csapásból leamortizál a hörgő brancs, ennek van egy továbbfejlesztett változata, amikor áramot vezetünk bele, de nyugalom, ez sem fog Kínai nagy falként helytállni. E mellett lerakhatunk pár darab nagyobb méretű gépágyút, valamint aláaknázhatjuk a védeni kívánt területet/territóriumunkat. Az első ilyen szekvencia még el is nyerte a tetszésemet, a második sem volt rossz, de hatodszorra már ez sem fog szívritmuszavart okozni. Újításnak bizonyul a motorcsónak megjelenése, ami nélkülözhetetlen eszközként fog szerepelni az első pályán, valamint megnövelték a fejlesztett fegyverek strapabíró képességét, így ezentúl nem kell majd nyolc katanával nekivágnunk a dzsungelnek. A Henderson nevű városban (második helyszín) egyébként is minden második lépés után találunk egy munkapadot, így ezen a téren könnyebb dolgunk van. A készítők ezen kívül beleraktak még néhány új fegyvert és járkálót. Ez utóbbiból vannak nagyobb és erősebb egyedek is, csakhogy ne legyen olyan egyszerű.

Sajnos ennyit innováció fért bele a Riptide-ba, innentől kezdve elképesztő monotonná válik és már-már alig várjuk, hogy túl legyen a főellenségen. Engem pl. nem egyszer bosszantott fel a játék a borzalmas pályatervezés miatt. Állandóan beakadtam, a zombik rengetegszer beszorítottak, arról nem is beszélve, hogy nem egyszer adott ki az ellenőrzőponton úgy, hogy mellettem volt egy öngyilkos fertőzött. Ilyenkor nemcsak egy valag pénzt vesztettem el, hanem a türelmem egy részét és pár eret is az agyamban. A Riptide egyébként is igencsak kegyetlen, hiszen több ezer dollárt képes levonni halálonként minden szemrebbenés nélkül, beleértve azt is, amikor önhibámon kívül halok meg. Azt már meg sem merem említeni, hogy nem egyszer zuhan a frame rate a mélybe, melynek hála átmegyünk képregénybe és én (a pénzen kívül) megint elvesztek pár hajszálat. De az abszolút legjobb, amikor szerzek egy olyan fegyvert, amitől a környezetemben lévő zombik letépik inkább a saját fejűket, minthogy megvagdossam őket és ezt a pengét csont nélkül belehelyezve az áldozatba egyszerűen eltűnik. Ilyenkor miután véresre kapartam az arcom valahogy ellenállhatatlan késztetést éreztem az iránt, hogy megrúgjam a lemezt, kétszer. Sajnos pont ezek azok a dolgok, amik miatt bosszantó a játék és pár ilyen után nagyon elmegy tőle az ember kedve még akkor is, ha imádja ezt a világot.

Grafikailag nem találtam benne semmi kivetni valót, a játék még mindig csodálatos. A táj gyönyörű, a fertőzöttek hírnevükhöz méltóan darabolhatóan ocsmányak. Zene terén úgyszintén rendben van minden, esetleg a szinkronnál hallhatunk néha furcsaságokat, de ez legyen a legnagyobb baj.

Összességében nem csalódtam a Dead Island: Riptide-ban, hiszen nem is vártam tőle sokat, de arra azért nem számítottam, hogy nem egyszer fog elmenni a kedvem az egésztől és fogcsikorgatva fogom várni a befejező videót. Valószínű elviselhetőbbé tudta volna tenni a Techland a végigjátszásomat, ha feleannyi programozási hibával találkozom és nem bolyongok órákat egy-egy mellék szál miatt. Meg kell említenem itt a végén, hogy a Dead Island alapjában vége egy kooperatív móka, így nagyon ajánlom, hogy inkább a haverokkal nyomjátok végig, mert úgy lehet, hogy könnyebben el lehet siklani a temérdek baki felett. Ha tetszett az alapjáték, akkor vélhetőleg ezt is szeretni fogod, viszont ettől függetlenül a Riptide minden tekintetben egy középkategóriás alkotás és leginkább egy kisebb kiegészítőként jellemezném, mint külön álló játéknak.

7