Ez a kellemes helyzet lépett fel a Remake esetében is. A GameCube tulajdonosok ugyanis az első részt izgulhatják benne újra végig, megtoldva némi történeti kiegészítéssel és pár újabb eseménnyel. És szerencsére mindez még csak a jéghegy csúcsa. Ugyanis a Capcom-tól ebben az „új" részben olyan lenyűgöző látványvilágot kapunk, ami a fotelébe szegezi az egyszeri játékost, miközben a hideg kezd el futkosni a hátán. És itt nem csak arra gondolok, hogy hőseink ebben a játékban mozognak először kommandósokhoz hűen. Valamint nem csak az utolsó szőrszálig kidolgozott szörnyekre akartam célozni. Az egész környezet, azt egész ház „él". Az ebédlőben az óra lánca lassan mozog jobbra-balra. A házon kívül a fűszálakat meglengeti a szél, a medencében lágyan fodrozódik a víz, és még sorolhatnám...
Emellett pedig a játék készítői pillanatok alatt eltűntetik azon téveszmét, hogy mivel valaki annak idején játszott az első résszel, a Remake már nem mutathat neki újat. Ott, ahol hősünk az előző részben kint tudta tartani a kutyákat, most beugrik egy dög, amivel meg kell küzdenünk. Vagy mondjuk ahol régen kutyák törtek ránk, most csak egy ág töri be az ablakot. Hogy lehet-e ezt még fokozni? Hát persze hogy lehet, mondjuk azzal, hogyha legközelebb az említett folyosóra tévedünk, tényleg beugranak a kutyák, amikről már kezdtünk megfeledkezni.
Eddig csak az újdonságokat soroltam, és még mindig nem beszéltem az önvédelmi eszközökről, amikkel húsra éhes ellenfeleink harapását úszhatjuk meg, sem arról, hogy most a zombikat el is kell égetni, hogy végleg megszabaduljunk tőlük. De a listának itt még mindig nem lenne vége, mert a játék annyi kellemes vagy épp borzongató újdonsággal rendelkezik, hogy felsorolni is sok lenne. Sokkal egyszerűbb kimondani a nyilvánvaló tényt, a Remake egy remekmű.