Resident Evil: Apocalypse

Egy félresikerült Apokalipszis története

Képzeljünk el egy várost, ahol mindenki jól él. Alig van bűnözés, az emberek nagy része csodálatos kertes házakban él, és egy dúsgazdag cégnek dolgozik. Ha ez megvan, akkor adjunk hozzá egy elszabadult vírust, ami az életüket jólétben tengető emberekből vérszomjas zombikat varázsol, majd az egészet spékeljük meg az emberi gonoszsággal. Elméletileg, ha a fenti összetevőket összekavarjuk, megkapjuk a Kaptár második részét, ami eddig egész jól hangzana. A probléma a fűszerezéssel van. Ugyanis főztünket tálalás előtt megfűszerezhetjük rettegéssel és borzongással, de meghinthetjük akár kőkemény akcióval is. A film veszte az lett, hogy valaki az utóbbi mellett döntött.

Mindenki azt gondolta, hogy a Kaptár után az alkotók majd tanulnak a visszhangokból, és a következő rész csak még jobb lesz, hogy az eddig kételkedők is azonnal rávágják: „Ez igen, ez Resident Evil." Nos, az alkotók tanultak is, de ők még többet akartak, még nagyobbat mutatni. A baj ott kezdődik, hogy ennek érdekében rossz irányba indultak el. De vegyük szép sorjában.

A film második részében immár feltűnik a játék több hőse is, úgy, mint a túlélőnek született Jill, vagy épp a zöldfülű katona Carlos, aki a filmben nem is lett olyan zöldfülű. De, hogy ne csak a jó oldalról emlékezzünk meg, a filmben megjelenik Nemesis is, teljes életnagyságban. Ugye, hogy eddig milyen jól hangzik? De sajnos ideje rátérni arra, hogy mi is történik az említett karakterekkel.
A készítők ott követték el az első hibát, hogy meghagyták a film első részében remekelő Alice-t főhősnek. És annak érdekében, hogy effelől senkinek se legyen kétsége, emberfeletti képességekkel ruházták fel, aminek köszönhetően jelenléte szinte fölöslegessé teszi a többi szereplő megnyilvánulásait. És hogy továbbra is a szereplőknél maradjunk, az alkotóknak szinte az egyik játékból vett szereplőt sem sikerült tökéletesen lemodellezni. Jill-ből, a találékony, mindent túlélni képes, de zöldfülű lányból, egy elszánt és ízig-vérig profi rendőrnő lett, míg a kezdő és néha túl heves Carlosból, egy nyugodt és pontos profit varázsoltak a készítők. És akkor még nem is említettem a S.T.A.R.S.-t, ami szintén feltűnik a filmben, de épp csak addig, hogy mindenki elmondhassa róluk, hogy ők bizony a legjobbak legjobbjai, majd Nemesis egy jó hosszú sorozattal végezhessen velük. Azt hiszem, hogy ennyi elég is a szereplőgárdáról, bár a cselekmény sem dicsekedhet sok pozitívummal...
A film szinte végig arról szól, hogy Alice teljes fegyverarzenálját bevetve, vagy épp elképesztő gyorsaságát felhasználva lesöpör mindenkit a színről, majd megmenti, aki rászorul. Közben pedig Jill csak úgy csuklóból osztja a fejlövéseket a zombiknak heves elszántsággal. És mindennek tetejében, közben egy ügyetlen, fekete, piti bűnöző oldja a feszültséget folyamatos szerencsétlenkedésével. A feszültséggel pedig nem az a probléma, hogy nincs a filmben, mert azért találni benne jócskán. A probléma azzal van, hogy ez a feszültség egy akciófilmé és nem egy horrorfilmé.

Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy a film nagyon látványos, rengeteg benne az akció és a lányokon feszül rendesen a ruha, de azt hiszem, hogy a Resident Evil nem erről szól. Valahol a felszín alatt felsejlik a RE életérzés, de az a baj, hogy csak nagyon mélyen és rövid időre. Véleményem szerint a filmet egyszer érdemes megnézni, de otthonra inkább csak a kollekció kedvéért érdemes beszerezni, nem pedig a rendszeres megtekintés végett.