Deadlight - teszt

1986. Egy ismeretlen betegség söpört végig az egész Földön, megtizedelve az emberiséget, a szerencsétlenebbeket pedig agresszív (és fertőző) ösztönlényekké degenerálta. Ebben a halál bűze által egyre szorosabban fojtogatott világban, a modern civilizáció utolsó képviselői kisebb nagyobb biztonságos zónákba tömörültek, azonban még a dögvész után több hónappal is akadnak túlélők a kerítés rossz oldalán…

Randall Wayne, a főszereplő története Seattle-ben játszódik. Az események miatt kissé megcsömörlött férfi fő célja, hogy megtalálja elveszett családját és együtt visszatérjenek a korábban említett zónák egyikébe.
Lényegében erre a relatíve egyszerű forgatókönyvre épül az egész játék, néhány csavarral megfűszerezve. Ahogy haladunk előre, egyre világosabbá válik, hogy a legfőbb ellenségeink nem is feltétlenül a zombi-szerű árnylények (a játék „Shadow"-nak hívja őket) lesznek, hanem maguk az emberek/katonák.

Játékmenet:

A Deadlight zseniálisan keveri a kettő- es háromdimenziós nézőpontokat. Ha csupán az alapokat nézzük, akkor valóban egy oldalnézetes platformerrel találjuk szembe magunkat, de az olyan környezeti elemek, mint például a gyakran háttérből előjövő zombik, vagy egy hirtelen felbukkanó helikopter, aminek rotorja befújja elénk a háztetőkön levő ládákat, nem pusztán grafikai vagy hangulatfokozó elemek, hanem a játékmenetre kiható tényezők. Talán pont ezen térbeli események miatt kelt gyakran olyan érzetet az egész, mintha az előtérben lévő fák, romok között bujkálva kukkolnánk folyamatosan az eseményeket.

Az ugrálós részeket sokszor szakítják felbe logikai feladványok, amelyek megoldásával juthatunk tovább az adott pályán, vagy lelhetjük fel az eldugott gyűjtögetni valókat. A fejtörők nehézségétől nem kell megijedni, nem olyan bonyolultak (általában tárgyak tologatásában, kapcsolók megtalálásában merül ki), ellenben nagyon szórakoztatóak tudnak lenni, köszönhetően a jó időzítésüknek.
Utunkat legtöbbször fertőzöttek álljak el, akik -mint tudjuk- tömegben veszélyesek, így nem árt kétszer is meggondolni, hogy szétcsapunk-e közöttük, vagy inkább -a környezet adottságait figyelembe véve- kicselezzük őket.

Persze az élőhalottakon kívül a pályákon elszórt csapdák is gyakran meg fogják keseríteni az életünket (egy-egy ajándék „game over"-rel), azonban mégis inkább a játékidő mesterséges meghosszabbításának látszatát keltik, mivel néhány elkerülhetetlen halál után könnyedén abszolválhatóak.

Bár a fejlesztők erősen a háttérbe relegálták a Deadlight harcrendszerét, mégsem mondható el, hogy egyszer sem fogunk rákényszerülni Randall erősen megkopott képességeire. A kaland nagy részében a fejszénk a legjobb barátunk, de később egy pisztollyal, majd a zombis játékok kihagyhatatlan fegyverével, a shotgunnal is bővül a felhozatal.

Nagyjából 2 óra alatt végezni lehet az egésszel, persze ha 100%-ra hajtunk, akkor kitolódhat meg eggyel is akár: mint láthatjuk, nem érdemes nap maratoni

Grafika, hangok:

Ha van egy eleme a Deadlight-nak, amibe tényleg csak az erősen szőrszálhasogató egyének tudnak belekötni, akkor az az audiovizuális szekció. Látvány szempontjából egészen fantasztikusan néz ki, az in-game jelenektől kezdve az interaktív, népszerű képregények által inspirált átvezetőkkel bezárólag. Legalább ennyi dicséret illeti a hangokat es a zenei aláfestést; paradoxon ide vagy oda, sikerült úgy életet lehelniük egy haldokló, poszt apokaliptikus világba, hogy annak morózus hangulata és nyugtalanító tónusai jóval a játék kikapcsolása után is kísértsék a játékost.
A szinkronszínészek is egész vállalható munkát végeztek, helyenként kisebb-nagyobb drámai túlzásokkal élve (bár ez valószínűleg a képregényes stílushoz vezethető vissza), na meg persze a film- és játékiparban egyaránt oly nagy népszerűségnek örvendő „élethű" morgó/hörgő motyogást és suttogást alkalmazva.
Az élményt némileg csorbíthatja a viszonylag sűrűn előforduló programozási bakik, bugok. Nem túl látványos problémákról van szó, de egy olyan játéknál, ami ennyire erőteljesen támaszkodik egy virtuális disztópia felépítésére, kifejezetten zavaró és illúzióromboló tud lenni.

Achievementek:

Acsivadászoknak kihagyhatatlan vétel, hiszen végig szórja a kihagyhatatlan pontokat. Akik a maximumra törekszenek, azoknak csak össze kell gyűjteni minden rejtett tárgyat/naplót és máris csillog-villog a 400 pont.

Összegzés:

A Deadlight hozza a kategóriától elvárt szintet. Hogy pontosan milyen kategória? Jó kérdés: játékmenet szempontjából a Limbo-val, míg a hangulat esetén az I Am Alive című játékkal lehetne párhuzamot vonni. Zombis játék lenne? Nem igazan, mar csak azért sem, mert az egész sztori alatt egyszer sem hangzik el ez a szó, de a gótikus, apokaliptikus hangvételű horror kedvelőinek azért ajánlható, ráadásul, mint platformer is egész jól megállja a helyét.

A (kevés) hasonszőrű játékoknál alapvetően jobb történettel rendelkező es néhány zseniális ötletet alkalmazó Deadlight egy kellemes, de finoman fogalmazva is kicsit rövid élménnyel gazdagított bennünket, így az uborkaszezonban.

8 PONT