Resident Evil 6 - A kulisszák mögött (Chris)

A rendezői kommentár második részében kiderül, hogy valójában miért is hamis illúzió a csapatban való haladás biztonságérzete.

Egyesek úgy gondolják, hogy minél több ember van veled, annál kevésbé lesz félelmetes a szituáció is, mivel nagyobb biztonságban érzed magad. Christ és Pierst egy egész csapatnyi anti-bioterrorista specialista kíséri, és bár ideális szövetségeseknek kellene lenniük ebben a szituációban, mégis sorra egymás után végeznek velük az ismeretlen szörnyűségek. A játéknak ez a része pont erről szól; az egyre növekvő rettegés, ahogy csapatod fokozatosan zsugorodik. Egy olyan féle horror, amit csakis egy csoportos felállásban tudsz megtapasztalni.

Ennél a szegmensnél az ellenfél rejtve marad a szem elől, hogy aztán hirtelen a semmiből bukkanjon fel. Ez folyamatos feszültséget kelt benned, ahogy folyamatosan arra gondolsz, mi várhat rád a sarkon túl. Más szóval, még csak jól látható ellenfelekre sincs szükség, hogy félelmet érezzen a játékos.

Egy másik fontos kelléke a félelemkeltésnek az ellenfelek hang-designja. Még egy láthatatlan ellenfél is csinál zajt mozgás közben, például asztalok vagy edények feldöntésével. Ezeket az amúgy normális hangokat a szörnnyel fogod asszociálni. Tehát ha mondjuk meghallod egy odébb rúgott szemeteszsák zörgését -még ha csupán az egyik csapattársad miatt is volt- megugrik a szíved, ahogy elgondolkodsz rajta, vajon egy rád vadászó ellenség volt-e.

Erősen ajánlom a hangerő magasra állítását vagy fülhallgatók való használatát, hogy a lehető legjobb audio élményben legyen részetek a játékban.