Resident Evil: The Darkside Chronicles
Hogyan lehetett az elvetemült, félig átváltozott Jack Krauser egykor Leon társa? Ha így is történt, vajon mi volt a feladatuk? Hogy lett Leonból különlegesen képzett kormányügynök? A rengeteg találgatás után a Resident Evil legújabb részében sok más mellett, ezen kérdésekre is választ kapunk...
Megérkezett. A hosszas, trailerek nézegetésével töltött hónapok után végre megkaparintottuk a „The Darkside Chronicles" egy példányát és azon nyomban komoly tesztelésnek vetettük alá. Talán lassan már csalódnánk főszerkesztőnkben Alex Menrich-ben, ha az ilyen összejöveteleken nem rukkolna elő újabb és újabb meglepetésekkel. Nos, ezúttal is némi nyalánksággal kezdődött kedvenc játékunk legújabb részének a playtest-je. A fehér Wii-t ugyanis egy gyönyörű fekete váltotta fel, ráadásul a zapperünknek sem kell tovább keseregnie mardosó magányán, ugyanis csinos párt kapott. Ennek fényében még nagyobb izgalommal vártuk, hogy a kis konzol betöltse a játékot, hiszen most már ketten, egymást folyamatosan segítve eshettünk neki a folyamatosan özönlő zombiáradatnak.
A játék kipróbálására a már jól bevált Budai Mansion-ben került sor Alexéknél. Húsra éhes agyatlan ellenfeleinknek egyébként sincs túl sok esélye egy túlélő ellen, a playtesten összegyűlt ütős csapat ellen azonban maradék reményükről is lemondhattak. Clayman, Abbatoo, Andrew és Manboy elsők között érkezett, és kicsivel később befutott Carlos is, majd rövid, eltévedéssel fűszerezett kaland után Sügi és Eddy is csatlakozott hozzánk, és végül a playtest közben Roxie is befutott teljessé téve a méretes TV-t körülülő team-et. Tehát tesztelőkben nem volt hiány, röpködtek a headshoot-ok, hullottak az ellenfelek, a hangulat pedig fergeteges volt. Az új Chronicles néhány komolyabb és számtalan apróbb fejlesztésének köszönhetőn, immár semmi sem keseríti meg a képernyőre bőszen pufogtató gamer játékélményét. De ne szaladjunk ennyire előre...
A Darkside Chronicles fő történeti vonala ezúttal Dél-Amerikában játszódik. Ide érkezik meg a kormány két különleges ügynöke, Jack Krauser és Leon S. Kennedy, hogy egy drogbáró után nyomozzon, aki a pletykák szerint az utóbbi időben veszélyes vírusokkal egészíti ki nem túl erkölcsös tevékenységét. Főhőseink nyugodt vizsgálódását azonban hamar megzavarja az első nekik rontó zombi, akit tucatnyi társa követ a rájuk zúduló gyilkos golyózáporba. Néhány perc után máris körvonalazódni kezd előttünk egy másik Krauser. Egy kötelességtudó, kőkemény és egyben vérprofi katona, akit semmi sem tántoríthat el attól, hogy végrehajtsa a küldetését. És ahogy az események továbbsodorják a játékost, kételkedni kezd, hogy az izmos férfi, aki vállvetve küzd Leonnal azonos e szörnnyel, akivel a 4. részben kell szembeszállnunk.
Miközben a fenti dilemmával birkózunk, az első küldetés után Leon narrátorként foglalja össze az eseményeket, és mikor felmerül a kérdés, mit is keres itt, máris visszarepülünk az időben Raccoon City-be, ahová Claire éppen csak megérkezik, hogy megtalálja szeretett bátyját, Chris Redfieldet. Egyetlen csavar, és a két zappert markoló Túlélő máris Claire és Leon bőrébe bújik, hogy újra átélje a második rész kihívásait, és megpróbáljon kijutni a pokolból az Umbrella jellegzetes vonatán.
Hasonló módon játszhatjuk újra a Code Veroncia történéseit is Claire&Steve, valamint Claire&Chris felállásban, amit befejezve ismét Dél-Amerikában találjuk magunkat. És hogy mindez hogyan áll össze egy egységes egésszé? Nos, komoly vétek lenne ha elárulnánk. Csak annyit mondunk, hogy a játék története ismét fergetegesre sikerült, és a régi részekbe rejtett apró változtatások miatt, egyes jelenetek után még a vérbeli, minden részt kívülről fújó fanok sem találtak szavakat.
Mint azt a bevezetőben említettük, számos fejlesztést végeztek a játékmeneten, aminek köszönhetően az sokkal gördülékenyebb és élvezetesebb lett. Ilyen kimondottan üdvözölendő újítás, hogy a játék immár megérti, ha zapperrel játszunk, és nem ad olyan gyorsgombokat, amiket lehetetlen lenne megnyomni. Emellett a már említett gombok elvétése immár egyetlen esetben sem jár azonnali halállal. Ez pedig jelentősen elősegíti az olyan játékosok lelki nyugalmának megőrzését, akik jól lőnek, de nem igazán vannak Wii-hez szokva, és emiatt fogalmuk sincs, mit kellene nyomni mikor egy „Z" betű kezd el pulzálni a kép közepén.
Mindemellett sikeresen megreformálták a fegyverválasztást is. Most már négy különböző karabélyt készíthetünk be magunknak, amik között az analóg kar megfelelő irányba mozgatásával válthatunk.
Végül, de nem utolsó sorban, valószínűleg a fejlesztőknek is feltűnt, hogy elég kellemetlen teljes élettel összeszedegetni a zöld növényeket, majd mikor kissé cudarabbul állunk, megmentőként várni egy-egy palánta feltűnését. Ennek köszönhetően az életerőt jelentő herbeket a Darkside Chronicles-ben már összegyűjthetjük, és belátásunk szerint használhatjuk fel a rázósabb helyzetekben.
És ez még mindig csak a játékmenet. A zombivadászok érdeklődésének ébren tartására a Capcom további funkciókat is beépített a Darkside Chronicles-be. Ilyen a „Title" rendszer, amit leginkább az Xbox 360-as Achievementekhez lehetne hasonlítani. A játékban bizonyos eredmények elérése után - mint mondjuk 100 headshoot - kapunk egy-egy ilyen title-t. Az újítást csak izgalmasabbá teszi, hogy a még meg nem nyitott ilyen címeknek nincs leírása, így csak tippelhetünk, hogy vajon mit is kell tennünk a következő eléréséhez.
Emellett megmaradtak a játék előző részében megismert pozitív elemek is. Rengeteg file-t találhatunk, amikből újabb eddig nyitva maradt kérdésekre kaphatunk választ, valamint továbbra is mindent szétlőhetünk a képernyőn, ami az utunkba akad. Bár ez utóbbi nem csak lehetőség, hanem aki komolyan veszi a játékot annak kötelesség is, ugyanis csak így gyűjthetjük be az elrejtett Umbrella jeleket és az extra lóvét fegyvereink fejlesztéséhez.
Összefoglalva, a Darkside Chronicles hozta a formáját. A játékban bennehagyták, ami az előző részben jó volt, és kiszűrtek mindent, ami rossz. Pörgős akció, gyönyörű átvezető videók, és akármilyen hihetetlen, egyes helyeken hátborzongatóan sötét folyosók, amiket csak a fegyverünkre szerelt lámpával világíthatunk be. A Capcom legújabb alkotása minden Wii tulajdonos zombirajongó számára kötelező. Akik pedig még vacillálnak, hogy beszerezzenek-e egyet a konzolból, azoknak itt a tökéletes érv, hogy miért nem érdemes tovább halogatni a vásárlást.
