Ismertető

Biztos vagyok benne, hogy minden olyan játékos fejében, aki már végigjátszotta a Remake-et, vagy a játék eredeti első részét, megfordult, hogyha a S.T.A.R.S. Alpha egysége végig tudta magát verekedni az Umbrella elátkozott villáján, és végül egy hatalmas tűzlabdával el is tudta azt törölni a föld színéről, akkor vajon mi történhetett a Bravo egységgel. Hiszen a fentiek fényében elég nehéz elhinni, hogy egyszerűen csak lezuhantak, majd az erdő zombi kutyái darabokra tépték őket, amit csak a kis Rebecca élt túl. Nos, a megválaszolatlan kérdésekre ha elég sokáig keressük a választ, általában előbb utóbb meg is találjuk. Ez esetben a nagybetűs Válasz egy újabb része a RE hátborzongató világának, ami a Zero névre hallgat.

A Remake-hez hasonlóan szintén csak GC-re kiadott részben megintcsak azzal az elképesztő látványvilággal találkozhatunk, mint az első rész felújított változatában. A videók a gyönyörűek, de maga a játék is lenyűgöző. Amikor mondjuk egy robogó vonat tetején kell a szakadó esőben előrébb jutnunk, először csak csodáljuk görnyedt főhősünket és a kidolgozott részleteket - egy pillanatra elfelejtve, hogy mit is keresünk a vonat tetején. De a játék többi helyszíne sem hagy kívánnivalót maga után, az ellenfelek kidolgozottságáról nem is beszélve. Viszont a dicséreten kívül egy régi magyar közhelyet is elő kell vennem, miszerint konkoly keveredett a búza közé. A csodálatos látvány megteremtése mellett az új részben a készítők a realitást tűzték még maguk elé, ami nem feltétlenül tesz jót a játékmenetnek. A realitás megvalósítása ugyanis két dologban csúcsosodik ki. Az első az, hogy eltűntek a már jól bevált és megszokott ládák. Néhány - agyát véleményem szerint nem megfelelőn használó - játékos ugyanis követelte, hogy tűnjenek el a horror világába szerintük nem illő „varázsládikók". Az eltűnés végül is egy dolog, de arra biztosan nem gondoltok a fent említett úriemberek és hölgyek, hogy a ládák hiányát valahogyan majd orvosolni kell. Ezt a készítők meg is tették, és egy huszárvágással elintézték, hogy tárgyainkat ezúttal bárhol letehessük a földre és később visszajöhessünk értük. Így elsőre ez nem hangzik olyan szörnyen, a gyakorlatban viszont azt eredményezi, hogy ÁLLANDÓAN össze-vissza kell rohangálnunk, hogy széthagyott növényeinket, muníciónkat, fegyvereinket előkerítsük, mikor a szükség úgy hozza. És ha ez még nem lenne elég, akkor felhívnám a figyelmet a realitás másik megnyilvánulására, nevezetesen a félelmetes méreteket öltő lőszerhiányra. Hard fokozaton ez már annyira kritikussá válik, hogy szép lassan már oda sem figyelünk a történetre, hanem csak abban reménykedünk, hogy valamelyik videóban kapunk, vagy találunk egy tár pisztoly lőszert, amivel talán majd szembe tudunk szállni a főellenséggel a játék végén...

A fentebb leírtak fényében azt hiszem egyértelmű, hogy a játék elég kettős képet mutat. Egyrészt gyönyörű és magával ragadó, másrészt nehéz és izzasztó. A baj az, hogy az utóbbi nagyon rányomja bélyegét az egész játékmenetre. Ennek köszönhetően, annak ellenére, hogy a Zero olyan legendává válhatott volna, mint a Remake, végül csak egy rész lett belőle a sok közül, amiről mindenkinek az jut eszébe, hogy gyönyörű, de embertelenül nehéz.