Dead Rising - Játék teszt
Xbox 360
Versenyfutás az idővel, akadályverseny zombikkal, Pulitzer-díjas fotóvadászat ... Köszöntök mindenkit a Capcom legvéresebb zombimeséjében!
Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy a Dead Rising pontosan az, aminek induláskor látszik. Erőfitogtatós, jobbára öncélú vérengzés, ami a pejoratív felhang ellenére meglepően fogósra, sőt olykor humorosra sikeredett. A Dead Rising/Ninety-Nine Nights és a Dead or Alive 4 együttesen mutatják meg mire is képes az Xbox360 technikailag valójában.
Frank West, katasztrófatúrista!
A helyi fegyintézet kedvencei négykeréken... Adott fotóriporter hősünk, Frank West, aki megbízható füles alapján érkezik helikoterrel egy Isten háta mögötti kis amerikai településre. A helybéliek mindegyike az utcán kóricál és lesz mit fotózni rajtuk (ehe ehe). Kell is, hiszen a legjobb képekért - csakúgy, mint a teljesített küldetésekért és lehentelt zombikért - sok-sok presztizs pont jár, melyekkel szintet léphetünk, ezáltal új kombókat tanulhatunk, messzebbre dobhatunk, nagyobbat ugorhatunk, stb. A túlélők maroknyi csapata a város "plázaövezetében" húzta meg magát, de persze folyamatosak a gondok. A temérdek zombin kívül vannak elszakadt csoportok, melyek rádión keresztül tartják a kapcsolatot egymással és velünk. Gondok vannak az élelmiszerrel, renitens csoportok lövöldöznek össze-vissza, ilyesmi. Dolgunk annyi lesz, hogy segítsünk ahol és ahogy tudunk és persze fotózzunk minél többet - a szó minden értelmében.
Zombi tenger
A Dead Rising értelemszerűen nem elsősorban a fotózásról szól, pedig lássuk be, van itt téma dögivel. Amikor sok zombit látunk egy rakáson, azért érdemes lencsevégre kapni őket. Minél jobb a téma, annál több az érte nyert pont. Ezen túlmenően kérem szépen ez az igazi túlélőhorror. Nem csak azért érdekes a Dead Rising, mert bebizonyítja, hogy az Xbox360 rendszer szimultán hány lény real-time mozgatásáról képes gondoskodni, de van valami elemi elveszettség érzés az emberben, amikor megindul felé 300 valósághű zombi. Ilyenkor tényleg előjön a legelemibb ösztön, a túlélésé. Mondjuk ehhez látni kell azt a vetődést, mintha mi lennénk számukra az utolsó szalmaszál. Kész idegbaj, én mondom. Ilyenkor felkapunk minden vacakot ami csak a kezünk ügyébe kerül, legyen szó cserepes virágról, pénztárgépről, gördeszkáról, fogasról, vagy éppen golfütőről - azt hiszem 250 féle tárgy található itt. Halálra röhögtetem mindet...
Ellenfeleink amúgy rendkívül változatosak, még (ex-)rendőr is akad közöttük. Talán pont az ilyen apróságok hozzák az emberre úgy igazán a frászt, hogy tényleg elhiszem, a nyakamba szakadt az egész város. Ami viszont igazán meglepett az a humor, aminek detto sikerült helyet szorítani a Dead Rising-ban. Az egyik boltban pl. sikerült a fejemre aggatni egy böszme - jobb híján - LEGO fejet, amitől szegény Frank elég groteszk külsőt kapott. Ha már itt tartunk ruházkodni is van mód - elvégre egy kietlen plázában vagyunk, ilyenkor kiben nincs egy kis kleptománia? Ha nagyon megcsappan az életünk érdemes burkolni valamit, vagy ha találunk benyakalni egy üveg bort. Elvétve ezeket nem fogjuk megtalálni, így érdemes a térképet aktívan fürkészni éttermek után. Nem említettem még a napszakváltakozást. Ha leszáll az est igazából sok extra nem történik (miért is történne?), ellenben ilyenkor nem érdemes kimászkálni a nagy tömegbe, lévén semmit nem fogunk látni. Annyi a para még, hogy a zombik szeme ilyenkor izzik, tehát akit már az idegroham kerülget egyébkéntis, az ne várja meg, amíg a Dead Rising-ban beáll az éjszaka.
Vér, belek és körfűrész
A Dead Rising voltaképpen erről a háromról szól. Ehhez a játékhoz képes a három Resident Evil együtt is esti mesének számított. Kevés akkora alázás létezik, mint egy körfűrész lapot frizbiként a támolygó zombi képébe vágni, hogy aztán gejzírként törjön plafonig a vér. Most képzeljük ezt el folyamatában, amikor egy tömegen végezzük el. Kegyetlen, pláne ha ideveszem azt az embertelen hullahegyet, amit így le tudunk gyártani. A vicc az, hogy a legtöbb gyilkossághoz (bizonyos kombók birtokában) még fegyverre sincs szükség. Egy jól irányzott vetődéssel satuként préselhetjük szét áldotazunk fejét, vagy téphetjük le. Fegyverből csak korlátozott számban tudunk felhalmozni, de ahogy lépünk szintet úgy nő ez a befogadóképesség. Egy dologgal kell gazdálkodnunk úgy igazán, az idővel, mert abból mindössze 72 óra áll rendelkezésünkre és ha az letelik, jön értünk a helikopter. Persze addig valahogy túl is kell élni...
Látványos B-horror
A Dunkin Donuts reklámarca! A doboz elején ott figyel, hogy a játékban szereplő zombik nem a Romero-féle darabok. Nos, ez kétségtelen. Egy Romero-féle zombi ugyanis nem halna bele abba, ha egy gördeszkát hozzávágok. Hogy mégis így tesz ennek csak egy oka van, hogy a játék eszenciáját képző vérfürdőnek ne szabjanak gátat olyan bagatel apróságok, mint a head shoot, vagy a gerinctörés. Ilyen embertengerben igazából ezért hálás is voltam. A Dead Rising amúgy nagyonis hasonlít (mind témáját, mind megvalósítását illetően) Romero Dawn of the Dead-jére. Még a plázabeli zene is valami hasonló, mint amit a remake-ben hallottunk. Hamár hangok, el kell mondjam, hogy a Dead Rising ezen a téren kicsit vegyesen teljesít. Ugyan eltérő hangja van ha gitárral ütök, vagy golfütővel, stb., de például környezeti zajok nincsenek. A plázának nincs akkusztikája és ettől az egész milliő nemhogy nem tűnik halottnak, de kicsit "műviesnek" is hat. Ami viszont határozottan nem tetszett az az, ahogy a játék a zombikat elhelyezi. A Dead Risingban ugyanis SOSEM fogynak el a zombik olyan eleve veszélyes zónákból, mint a pláza, vagy a park. Ha valaki bevállalná egyszer, hogy fűnyíróval végigmegy mindegyiken, valószínűleg akkor sem tűnnének el. Ennek egyik legplasztikusabb példája, amikor a raktárban "rendet vágtam" (pöröllyel) és ha teszek pár kört előbb-utóbb valamelyik sarokban újra és úrja találok egyet-egyek az áldozataim közül. MMO-ban ez oké, de itt egy kicsit bosszantó. Ezen kívül az irányításon is finomíthattak volna, mert a célzás sokszor nehézkes és logikátlan. Mikor célzáshoz nézetet váltunk miért fordul el kábé 90 fokkal a látkép? Nemegyszer ez okozta a vesztem.
A Dead Rising igazából egyetlen-, valóban frusztráló hiányossága a mentéshez köthető. Vannak mentési pontok (a klotyóban, vagy egy-egy díványon). Na most itt ugyebár nincs lépten-nyomon dívány, sem mosdó. Ellenben van (túlzás nélkül) több ezer zombi. Nos, én egy kicsit túlzásnak éreztem, hogy ekkora hordára jut épp csak pár "WC". Egyáltalán, fejezzük már be ezeket a baromságokat! Ez egy klasszikus Capcom hülyeség, mint a Resident Evil játékokban az írógép. Úgy tűnik ettől a recepttől azóta sem tudtak szabadulni. A hajam égnek áll az ilyen megoldásoktól. Ettől függetlenül a Dead Rising remek kikapcsolódás azoknak, akik szeretik a (jobbára céltalan) vérontást, a zombikat és úgy általában ezt a túlélő-horror műfajt. Tuti, hogy ezentúl résen leszek a Westend tömegében. A Capcom ebben nagyon otthon van. Remélem a Resident Evil 5-be átvisznek ebből a hangulatból valamennyit...
