A játék második részében ismét két új szereplővel ismerkedhetünk meg (Leon & Claire), de ezúttal négy történettel. Ezt a készítők úgy valósították meg, hogy az intróban hőseink egy lángoló tartályautónak köszönhetően elszeparálódnak egymástól és egyikük az egyik, másikuk pedig a roncs másik oldalán indul útjára.
Ha mondjuk Leonnal kezdünk, akkor a végigjátszás után immár elindulhatunk Claire-el is az úgynevezett „B" történetben, ahol a kamion másik oldalán kezdünk és megtudhatjuk, hogy hősnőnk merre is járt, amikor épp nem futott össze Leonnal. És bizony itt jön a csavar, hiszen a játékot Claire-el is kezdhetjük, és ez esetben ő indul a kamion azon oldaláról, ahonnan az előző példában Leon és így már rendőrnövendékünk lesz a „B" epizód főhőse. Így leírva bonyolultan hangzik? Nos, van benne valami, de erre szokás mondani, hogy ezt látni és játszani kell.
A Resident Evil 2 olyan jól sikerült, hogy számos rajongónak mai napig a kedvenc része. A fent leírtak persze nem tükrözik, hogy miért, mivel a választ csak a játék maga tudja megadni. Be kell tenni a lejátszóba, rányomni a NEW GAME-re aztán csak hagyni, hogy a játék sodorjon magával. Ettől a ponttól viszont már nincs kiszállás. A játék apró felfedezésre váró titkai, komoly kihívást jelentő mini játékai hosszú napokra a fotelbe fogják szögezni a horror rajongó játékost. Néhány nap és számos alvást nélkülöző éjszaka után többé nem lesz kérdés, hogy a Resident Evil 2. része miért is tartozik a legjobbak legjobbjai közé.